2010.01.11.
19:41

Magamról

Hamar Sándor vagyok, 1969-ben születtem felsőháromszék egy kis településén, Futásfalván, ami egyben zarándokhely is. A szóbeli hagyomány szerint Kún László magyar király a Hamar családot ide száműzte. Amikor harcai során erre a vidékre került, egy életveszélyes helyzetből, futása közben, éppen a Hamarok mentették meg. Így kapta a királytól donációban ezt a helyet a Hamar familia, s a helyet a király futásáról, Futásfalvának nevezték el.

A tanulmányaimat Kézdivásárhelyen végeztem faipari szaklíceumban és a fafaragást a sepsiszentgyöri Népművészeti iskola keretén belül működő, alsócsernátoni Haszmann Pál Néprajzi Múzeumban sajátítottam el. Most is fülemben cseng kiválló mesterem Haszmann Pál egyik mndása: "Úgy készits el egy munkát, hogy az 50 év múlva példaképül szolgál az utókor számára."  

Azon szerencsések közé tartozok, akinek a hobbija egyben a munkája is. Közel 8 évig a Kézdivásárhelyi bútorgyár fafaragó csoportjának tagja voltam. 

Közel 3 évig Pilisen és Püspökmolnáriban hintók készítésével és faragásával foglalkoztam.

Az elmúlt években volt szerencsém résztvenni több fafaragó táborban: Püspokhatvanban, Koltai László szervezésével,ahol köztéri szoborparkot, szabadtéri színpadot, játszóteret, haranglábat készítettünk és ugyanitt került sor a VM Wellness Hotel teljes bútorzatának elkészítésére, Nőtincsen, Seholsziget Élményparkban szervezett táborban, ahol kis faházat, filegóriát, kerti bútrokat, életfát készítettünk, Gödreszentmártonban az I. Hegyháti táborban, Milkovics Jenő jóvoltából, ahol a térség 27 településének életfákat faragtunk, Alsómocsoládon a II. Hegyháti táborban ahol egy székelykapuval gazdagítottam a település arculatát, valamint Somogyvámoson a Magyar-Magyar fafaragó táborban, Pusztai Szabolcs vezetésével, ahol életfával, falüköszöntő táblával és két új buszmegállóval díszítettük a települést.

Jelenleg Kézdivásárhelyen lakom feleségemmel és két gyerekemmel. Fafaragással, és bútorkészítéssel foglalkozom.